Egy civilizáció romjain tengôdô, életben maradásáért küzdô, emberszerű barbár közösség rituálékkal teli életébe pillantunk be, akik félelmeikkel harcolva, ösztöneik által vezérelve próbálják átvészelni, amit a Sors rájuk ró. A Sors, ami néha jót, örömöt, szerelmet, máskor bánatot, halált hoz számukra.

Egy lány, kinek eleve rövid élet adatott, egy pillanatra boldognak érezheti magát, a szerelem minden rosszat elfeledtetô érzése elhiteti vele, hogy az élet más, szebb is lehet. De Fortuna csalfa és kegyetlen, nem törôdik a pillanat szépségével. A csalódások, örömök, félelmek megélésével mindannyian egyre többet tudnak meg önmagukról, sorsukról, lehetôségeikrôl, emberi mivoltukról.

Juronics Tamás A híres középkori versgyűjteményt Carl Orff (1895-1982) immár 65 éves kantátája tette korunkban különösen népszerűvé. Az antológia sokáig lappangott, csak 1803-ban került elô a benediktbeureni kolostor könyvtárából. S mivel a helység latin neve Bura Sancti Benedicti, innen ered a Carmina (dalok) szó után a Burana jelzô. Felfedeztetése után nem azonnal jelent meg – szabadszájúsága ezt még ama felvilágosult korban is megakadályozta – hanem csak fél évszázaddal késôbb.

Mi is ez a gyűjtemény? Középkori, latin nyelvű diákdalok nagy válogatása, melyben éppúgy megtalálhatók a szerelmi dalok, mint a moralizáló természetűek, a szatirikusak, mint a paródiák, s azok a versezetek, melyek talán a leghíresebbek: a kocsmai énekek, pompás bordalok, a világra fittyet hányás azóta is élô költôi mintái. Ó, Fortuna, hűtlen Luna, állhatatlan, csalfa Hold! Olykor megversz, olykor kedvelsz, nem jut hozzám bú és gond; Jöjj, Nap fénye, melegíts, aranyszínű, tiszta, új életet telepíts, jókedvet hozz vissza. Ifjak, lányok, asszonyok a szerelmet várják, és a földön mindenütt minden ember keresi a párját. Nézz már rám, ég a szám, ifjú szívem rád vár. Nem szán engem a világ, nem tart senki számon, mindhiába keresem, várom én a párom. Mindig árván él a lány. Jókedvére hol talál? Éjjel százszor könnyet ejt, bús sóhaj száll. Árva szíve társra vár. Mint bimbós rózsa, vár a szép leány. Új vágy ég szemén, sóhaj száll ajkán. Egy a sorsunk: nyögve hordunk mindent, mit bús végzet ád, s bajban, jajban, síró dalban visszavárunk, Fortunánk!

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Petr Zelenka forgatókönyvírás és dramaturgia szakon végzett a prágai Filmakadémián. Első filmjét 1993-ban forgatta A lakat címmel. 1997-ben mutatta be Gombdili című filmjét, amellyel megnyerte a legrangosabb cseh filmes díjat, a Cseh Oroszlánt (legjobb forgatókönyv, legjobb rendezés, legjobb film, legjobb mellékszereplő).
2002-ben készült filmje, a A sátán éve Karlovy Vary-ban a Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját kapta.

A Hétköznapi őrületek első színműve, a prágai Dejvické Színház megrendelésére írta, és saját rendezésében mutatta be 2001-ben. Mint a legjobb új cseh dráma, a darab megkapta az egyik legrangosabb színházi elismerést, a színikritikusok Alfred Radok-díját.

Felhívjuk Tisztelt nézőink figyelmét, hogy a február 9-i előadáson jeltolmács közreműködik!

[Megtekintés PicLens-el]

123►

BEMUTATÓ: 2011. DECEMBER 2.

Az 1986-os Macskafogó című rajzfilm mit sem veszített népszerűségéből az évek során. Most a kultuszfilmmé vált alkotás színpadi változatában követhetjük nyomon a macskák és egerek között zajló véget nem érő gengszterháborút. Grabowski, a kiégett egér titkos ügynök, a macskák réme, önként vállalt száműzetése után elindul Pokióba, hogy megmentse az egértársadalmat – és persze kiszabadítsa az Elnök elrabolt leányát. A macskaszindikátus vezére azonban bérgyilkos patkánykommandót küld Grabowski után, s ezzel kezdetét veszi a nagy üldözés, kivirágzik a szerelem, s csodás, macska-egér harcot nem ismerő barátságok is kialakulnak. Feltűnnek a jól ismert arcok: a vérszomjas Mr. Tájföl, a mindig szolgálatkész, ám balszerencsés Safranek és a trombitavirtuóz Lusta Dick is.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

A Salle le Peletier-nek azonban volt egy lelkiismeretes kottatárosa és egy segítőkész súgója, akik a tűzből kimentettek minden partitúrát, iratot, könyvet és plakátot. Harminc évvel később egy francia zenetudós, akinek passziója volt zenei könyvtárakban elveszettnek hitt kottákra vadászni, rálelt a Don Sanche partitúrájára. A kotta
tehát megkerült, az új bemutató azonban még váratott magára…

Közreműködők:

a Szegedi Szimfonikus zenekar és a Szegedi Nemzeti Színház énekkara

[Megtekintés PicLens-el]

12►

A 80-as évek nagy sikerű mesefilmjének népi ihletésű zenéjét Tamási Zdenkó írta.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Déianeira: Zsadon Flóra
Héraklész: Finta Gábor

Iolé: Hajszán Kitti

Trakhiszi nők kara: Fehér Laura, Hortobágyi Brigitta, Markovics Ágnes, Szarvas Krisztina, Tóth Andrea

Díszlet-és jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias

Fény: Stadler Ferenc

Zene: Thomas Adès: Tevot (Berliner Philharmoniker – Sir Simon Rattle)

Koreográfus: Juronics Tamás

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Pedro Goucha Gomes önéletrajza
A portugál Pedro Goucha Gomes táncos tanulmányait a Portugál Nemzeti Tánciskolánál kezdte 9 éves korában, majd a Torontói Nemzeti Balett Iskolát végezte el Kanadában. Profi táncosként Pedro olyan egyesületekkel dolgozott mint a Stuttgart Balett, a Deutsche Oper Berlin, a Compania Nacional de Danza társulatban Nacho Duato vezetése alatt táncolt, legutóbb pedig a Nederlands Dans Theater-1-ben Jiri Kylian-nel dolgozott együtt. A felsorolt társulatokkal való közös munkája idején Pedrot egyre inkább kezdte foglalkoztatni a koreografálás. 2006-ban néhány rövidebb darab után abbahagyta a táncot, hogy teljes erővel a koreografálásra koncentrálhasson. Azóta a Korzo Színház koreográfusaként működött Hollandiában. Más társulatok mellett Pedro a moziiparban is koreografált (Carlos Saura), legutóbb kreatív együttműködést épített fel művészekkel, akikkel olyan óriási installációkat készítettek, melyek mindegyikében kritikus szerephez jut a test.
Koreográfusi munkája mellett Pedro tánctársulatoknál és iskoláknál is tanít Európa-szerte, Japánban és az Egyesült Államokban. Jelenleg Nagy-Britanniában tanul művészettörténetet.

Táncolják: Zsadon Flóra, Fehér Laura, Csetényi Vencel, Czár Gergely, Horváth M. Gergő

Jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias
Díszlet: Pedro Goucha Gomes
Fény: Stadler Ferenc
Zene: montázs
Koreográfus: Pedro Goucha Gomes

[Megtekintés PicLens-el]

12►

(Szophoklész műve alapján)
Élektra: Szarvas Krisztina

Oresztész: Horváth M. Gergő

Klütaimnésztra: Markovics Ágnes

Aigiszthosz: Czár Gergely

Krüszothémisz: Tóth Andrea

Tanító: Tarnavölgyi Zoltán

Kar: Csetényi Vencel, Finta Gábor, Májer Gábor

Díszlet-és jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias

Fény: Stadler Ferenc

Zene: Thomas Adès: Asyla (City of Birmingham Symphony Orchestra – Sir Simon Rattle)

Koreográfus: Juronics Tamás

Szinopszis

Klütaimnésztra szeretőjével, Aigiszthosszal meggyilkoltatja férjét, a Trójából hazatérő királyt, Agamemnónt. Lányuk, Élektra kitaszítottként, szolgasorban él, egész életét a gyásznak és a bosszúnak szenteli, miközben visszavárja öccsét, Oresztészt, hogy bosszút álljon a gyilkosokon. Húgát, Krüszothemiszt is megpróbálja bevonni tervébe, ám ő nem érzi át indulatait anyjuk ellen. Élektra és anyja hasonlóan erős karaktere, bosszúéhsége képtelenné teszi őket a megbékélésre. Ráadásul a nőiségét, anyai öszteneit megélni nem tudó Élektra, féltékenységgel nézi anyja szeretői viszonyát az apja trónját birtokló Aigiszthosszal. Oresztész halálhíre tehetetlenné, elkeseredetté teszi Élektrát, míg anyjában az anyai fájdalom a bosszútól való megmenekülés örömével keveredik. Oresztész azonban megérkezik, Élektra pedig dühödt bosszúvágytól hajtva, ráveszi a szörnyű tettre: Aigiszthosz, valamint saját anyjának meggyilkolására.
Élektra “mitológiai elemektõl megfosztott” személyiségének alakulását a szeretett apa hiánya s anyjához fûzõdõ ellenséges viszonya határozza meg. Klütaimnésztra nem volt “elég jó anya”; Agamemnón rablás útján, erõszakkal hozta õt a házába, miután megölte elsõ férjét és csecsemõjét. Élektra elmondja, õ gondozta anyja helyett a kisgyermek Oresztészt, ugyanakkor mindig is úgy érezte, anyja gyûlöli õt. Az anya korábban tragikus körülmények között veszítette el legkedvesebb leánygyermekét, Íphigeneiát, aminek kettõs hatása lehetett rá: egyrészt nem tudta szeretni az élõket, mintha rájuk haragudott volna az elveszettért, másrészt gyûlöletét a gyilkos apáról áttolta annak megmaradt gyermekeire (kivéve a behódoló Khrûszothemiszt). Élektra tehát azért ellenséges Klütaimnésztrával, mert rossz anyának tartja, apa- és férjgyilkost lát benne, aki a házasság tisztaságát is beszennyezte, a királyi hatalomra is tör, és végül azért, mert irigyli anyjától az anyaságot, amely neki nem adatik meg. Elhunyt apját viszont gyermeki módon idealizálja. Ellenséges viszonyuk megakadályozza õt az anyjával való azonosulásban, így a megfelelõ nõi szerepmodellt nem képes elsajátítani. Élektra menekül a nõiség elõl, személyisége nélkülöz minden nõiességet, magát csökkent értékûnek, cselekvésre alkalmatlannak tartja, ezért passzívan alárendeli magát a férfierõnek, maga elé helyezve Oresztészt, tõle várva a megoldást. Elhúzódó gyásza és ellenséges nõi magatartása mögé rejti a férfierõ és aktivitás iránti irigységét is. Mindez infantilis rögzítettségben tartja megölt apjával, így nincs mód az “Elektra-komplexus” feloldására. Élektra tehát − lélektani értelmezés szerint − mintegy sûrítve magában hordozza a lányok elõtt álló feladatot, a komplex nõi szerepmodell és a saját értékek megtalálását. Ha Élektrára, a nõre tekintünk, láthatjuk, hogy személyisége esszenciálisan hordozza magában mindazokat a sajátosságokat, amelyeket a modern pszichológia tud a nõiség alakulásáról és buktatóiról.
Agárdiné Malek Zsuzsanna pszichológus (2007)

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Egy szemtanú így számolt be róla: „A színház tébolydához hasonlított, forgó szemek, ökölbe szorított kezek, dobogó lábak, rekedt felkiáltások a nézőtéren! Idegen emberek omlottak zokogva egymás karjába, nők támolyogtak ájuldozva az ajtó felé. Általános bomlásnak indult minden, mint valami káoszban, amelynek ködeiből új teremtés tör elő!” Egy fiatal mannheimi orvos, aki nyilván különösen fogékony volt a fenegyerek-retorikára, azt írja egy levelében:
„Olyan darab, barátom, hogy láttára megfagy
az emberben a vér és megdermednek
mind a színész, mind a néző idegei, hacsak
nem parafából voltak az ősei.”

Déry Tibor örökösének engedélyét a Hofra Kft.
(www.hofra.hu) közvetítette.
(Rüdiger Schafranski: Friedrich Schiller, avagy a német idealizmus felfedezése -
Európa Kiadó, 2007. Fordította: Györffy Miklós)

Játszóhely:

Nagyszínház

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Choderlos de Laclos (1741-1803) műve fülledt erotikája miatt a tizenkilencedik században tiltott olvasmány volt.

„A könyv a rokokó szerelem legérdekesebb dokumentuma. (…) A hős és a hősnő egymást támogatják naiv lelkek megrontásában, hírnevének tönkretételében, mígnem egymás ellen fordulnak és liaison-juk egymás számára is veszedelmessé, sőt végzetessé válik. Minden a »nagy színház« előtt játszódik le, ahogy ők mondják; az a fontos, hogy mit szól hozzá a világ, hogy a szerelmi siker vagy sikertelenség növeli-e a lovag ellenállhatatlanságának vagy a hölgy megközelíthetetlenségének nimbuszát.”
(Szerb Antal)

[Megtekintés PicLens-el]

12►